Sokan érzik úgy, hogy folyamatosan fáradtak, miközben nem csinálnak „túl sokat”. Nincs extrém terhelés, nincs komoly betegség, mégis már délelőtt elfogy az erő, délután pedig csak túlélésre futja. Ilyenkor gyakran a stresszt, az életkort vagy az alváshiányt okoljuk. Pedig az energiaszintet sokszor nem nagy hibák, hanem egészen hétköznapi, rutinszerű szokások rombolják le – észrevétlenül, nap mint nap.
Állandó készenléti állapot
Az egyik legnagyobb energiarabló az, amikor soha nem vagy igazán „kikapcsolva”. Telefon, értesítések, üzenetek, emailek – még akkor is elérhető vagy, amikor épp pihennél.
Ez azt eredményezi, hogy:
-
az idegrendszer folyamatosan aktív,
-
nincs valódi regeneráció,
-
a figyelem állandóan szétszórt,
-
a mentális fáradtság gyorsan felhalmozódik.
Nem az a gond, hogy sok inger ér, hanem az, hogy nincs közöttük szünet.
Rendszertelen étkezés és „összevissza” energiafelvétel
Sokan nem esznek rosszul, csak rossz időben. Kimaradó reggeli, késői ebéd, majd gyors nassolás – ez az energiaszint egyik legbiztosabb rombolója.
Gyakori következmények:
-
vércukoringadozás,
-
hirtelen fáradtság,
-
koncentrációzavar,
-
délutáni kimerültség.
A szervezet nem szereti a bizonytalanságot. Ha nem tudja, mikor kap energiát, takarékra kapcsol.
Túl kevés mozgás – vagy rossz fajta mozgás
A mozgáshiány egyértelmű energiarabló, de az sem mindegy, hogyan mozogsz. Sokan egész nap ülnek, majd időnként túl intenzív edzéssel próbálják „helyrehozni” a dolgot.
Ez gyakran:
-
kimeríti a tartalékokat,
-
fokozza az izomfáradást,
-
nem javítja az energiaszintet,
-
rontja az alvásminőséget.
Az energia szempontjából a rendszeres, mérsékelt mozgás sokkal többet ad, mint a ritka, de kemény terhelés.
Folyamatos multitasking
Sokan büszkék arra, hogy egyszerre több dolgot csinálnak. A probléma az, hogy az agy nem erre van kitalálva.
A multitasking:
-
növeli a mentális terhelést,
-
lassítja a feladatvégzést,
-
gyorsabban kifáraszt,
-
rontja a fókuszt.
Az energiaszint nem attól csökken, hogy sok feladat van, hanem attól, hogy túl gyakran váltasz közöttük.
Alvás, ami mennyiségre megvan, minőségre nem
Sokan alszanak 7–8 órát, mégis fáradtan ébrednek. Ennek oka gyakran nem az időtartam, hanem az alvás minősége.
Rontja az alvást:
-
késő esti képernyőhasználat,
-
rendszertelen lefekvés,
-
túl sok inger lefekvés előtt,
-
esti koffein vagy alkohol.
Ha az alvás nem regeneráló, a szervezet napközben fizeti meg az árát.
Túl sok döntés, túl kevés mentális pihenő
A modern élet egyik rejtett energiarablója a döntési kimerültség. Mit vegyél fel, mit egyél, mire válaszolj, mit halassz el – ezek mind energiát visznek el.
Különösen fárasztó:
-
a folyamatos mérlegelés,
-
a megszakítások,
-
az állandó választási kényszer.
Nem az a gond, hogy döntened kell, hanem az, hogy soha nincs vége.
A pihenés halogatása
Sokan akkor pihennének, „amikor már nagyon kell”. Csakhogy az energia nem így működik. Ha mindig csak a teljes kimerülés után állsz meg, a feltöltődés egyre lassabb lesz.
A halogatott pihenés:
-
nem tölt, csak tűzoltás,
-
csökkenti a teljesítményt,
-
növeli az ingerlékenységet,
-
hosszú távon kimerüléshez vezet.
A pihenés nem jutalom, hanem üzemanyag.
Kevés valódi kikapcsolódás
A kanapén ülés és a telefon görgetése sokszor nem pihentet, csak elterel. Az idegrendszer ilyenkor is aktív marad.
Valódi kikapcsolódás inkább:
-
mozgás,
-
természet,
-
csend,
-
kreatív tevékenység,
-
emberi kapcsolódás.
Ha ezek hiányoznak, az energiaszint folyamatosan csökken.
Miért tűnik ez „normálisnak”?
Azért, mert:
-
sokaknál ugyanez történik,
-
nem jár azonnali következménnyel,
-
fokozatosan alakul ki,
-
könnyű hozzászokni.
De a tartós fáradtság nem alapállapot.
Hol lehet elkezdeni a változtatást?
Nem drasztikus lépésekkel, hanem apró korrekciókkal:
-
rendszeresebb étkezés,
-
kevesebb multitasking,
-
tudatos pihenőidők,
-
kímélő, napi mozgás,
-
esti lelassulás.
Az energiaszint ritkán egy nagy döntéstől javul meg. Sokkal inkább attól, hogy megszűnnek azok a szokások, amelyek észrevétlenül elszívják.
Az energia nem luxus, hanem visszajelzés.
Ha tartósan kevés van belőle, érdemes nem magadat hibáztatni – hanem megnézni, mi az, ami nap mint nap elviszi.
Fotó: freepik
