A Star Trek univerzum több mint fél évszázada formálja a sci-fi műfajt, generációkat inspirálva a tudomány, az etika és az emberiség jövőjének gondolkodására. A Strange New Worlds című sorozat – amely 2022-ben indult, és 2025-ben már harmadik évadával fut – különleges helyet foglal el ebben az örökségben. Miközben hű marad a klasszikus Star Trek szellemiségéhez, friss energiát, modern karakterrajzot és vizuálisan lenyűgöző világokat hoz.
Ez nem csupán egy újabb fejezet az űrkutatás történetében, hanem egy tisztelgés a múlt előtt – és egy merész új irány a jövő felé.
A sorozat lényege – a kaland újrafogalmazása
A Star Trek: Strange New Worlds a USS Enterprise korai éveibe repít vissza, még mielőtt James T. Kirk kapitány átvette volna a parancsnokságot. A fedélzeten Christopher Pike kapitány (Anson Mount) vezeti a legénységet, Spock (Ethan Peck) és Una Chin-Riley (Rebecca Romijn) társaságában.
A sorozat különlegessége, hogy epizodikus szerkezetet követ – minden rész önálló történet, saját konfliktussal, morális dilemmával és megoldással. Ez tudatos visszatérés a klasszikus Star Trek formátumhoz, ahol a hangsúly nem a folyamatos történetíven, hanem az univerzum sokféleségén van.
A Strange New Worlds tehát nem egy sötét, összeesküvés-központú űropera, hanem egy pozitív, emberközpontú kalandsorozat – olyasmi, amire sok rajongó már évek óta várt.
Miért különleges Pike kapitány története?
Christopher Pike figurája először az eredeti 1965-ös Star Trek pilot epizódban jelent meg, de csak rövid ideig láthattuk. A Discovery második évadában azonban Anson Mount alakításában újra életre kelt, és azonnal közönségkedvenc lett.
Pike kapitány karaktere az optimista, empatikus vezető megtestesítője – olyan, aki nem csak parancsokat oszt, hanem hallgat is. Tudja, hogy az emberiség legnagyobb ereje nem a fegyverekben vagy a technológiában rejlik, hanem az együttérzésben és a megértésben.
A sorozat egyik központi szála, hogy Pike ismeri saját jövőjét: tudja, hogy hősies tettei végül tragédiába torkollnak. Ez a tudat mélyebb, emberibb dimenziót ad neki, miközben minden döntésében ott vibrál a végzet árnyéka.
Epizódok, amelyekről beszélni kell
A Strange New Worlds egyik legnagyobb erénye, hogy bátran kísérletezik. Egyik héten klasszikus sci-fi drámát kapunk, a másikon romantikus történetet, aztán könnyed komédiát vagy horror-elemekkel átszőtt epizódot.
-
„Ad Astra per Aspera” – A második évad egyik legerősebb része, amely a diszkrimináció és az igazság kérdését dolgozza fel. Egy vulkáni jogász védelmében a sorozat mélyen elgondolkodtat arról, mit jelent az „egyenlőség” a csillagflotta eszméjében.
-
„Those Old Scientists” – Egy bravúros crossover epizód, ahol az animációs Lower Decks szereplői szó szerint átlépnek a Strange New Worlds univerzumába. A humor, az önreflexió és a klasszikus rajongói kiszólások itt tökéletesen egyensúlyoznak.
-
„Subspace Rhapsody” – Az első Star Trek musical epizód, ahol az egész legénység dalban fejezi ki az érzéseit. Őrült ötletnek hangzik – mégis működik.
Ezek az epizódok bizonyítják, hogy a sorozat nem fél a kísérletezéstől. A Strange New Worlds képes egyszerre tisztelegni a múlt előtt, és mégis valami teljesen újat nyújtani.
Technológia, vizualitás, univerzumépítés
A Paramount+ gyártásában készült sorozat vizuálisan a modern sci-fi csúcsát hozza. Az Enterprise díszletei egyszerre retro és futurisztikus, a CGI pedig látványos, de sosem öncélú. A világűr sosem volt ennyire gyönyörű, a bolygók és fajok pedig lenyűgözően részletgazdagok.
A készítők ügyeltek arra, hogy a látvány ne nyomja el az üzenetet: minden díszlet és effekthasználat a történet szolgálatában áll. A sorozat ezzel azt a ritka egyensúlyt találja meg, amelyet sok modern sci-fi elfelejtett: a technológia nem cél, hanem eszköz az emberi történet elmesélésére.
Az etikai és filozófiai mélység
A Star Trek mindig is arról szólt, hogy az emberiség képes fejlődni – hogy a jövő nem pusztán technológiai, hanem morális kérdés. A Strange New Worlds ezt a gondolatot újra előtérbe hozza.
Az epizódok rendre olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek a jelenkorban is égetően aktuálisak:
-
Meddig terjed a szabadság, ha közösségi érdekekről van szó?
-
Mennyit ér az igazság, ha a béke a tét?
-
Lehet-e „jó” döntést hozni egy világban, ahol minden választás áldozatokkal jár?
A sorozat nem kínál egyszerű válaszokat – és épp ettől válik hitelessé.
A jövő és a rajongói örökség
A Strange New Worlds ma az egyik legjobban értékelt Star Trek produkció: a kritikusok és a rajongók egyaránt dicsérik a karaktereket, a forgatókönyvet és a hangulatot.
A 2025-ös évadban várhatóan még több kapcsolatot látunk majd a klasszikus sorozatokkal, újraértelmezett karakterekkel és meglepő cameókkal.
De ami ennél is fontosabb: a Strange New Worlds sikeresen újraélesztette azt, amit Gene Roddenberry eredetileg elképzelt. Nem háborúról, hanem reményről szól. Egy olyan jövőről, ahol az emberiség nem pusztít, hanem felfedez – és ahol az ismeretlen nem fenyeget, hanem meghívás.
Star Trek: Strange New Worlds – fény és árnyék a csillagok között
A Star Trek: Strange New Worlds több szemeszteren átívelő kalandja olyan útra vitte a franchise-t, amely egyszerre tiszteleg a múlt előtt és próbál új perspektívákat teremteni. Bár sok rajongó szerint ez az egyik legerősebb Star Trek alkotás, nem hiányoznak a kritikai hangok sem. Íme néhány érv és ellenérv, amely segít árnyaltabb képet adni a sorozatról.
Hivatalos értékelések és népszerűség
-
A Rotten Tomatoes kritikusi értékelése alapján a Strange New Worlds sorozat 95 %-os „Fresh” besorolással áll (mind az összes szezonra vetítve).
-
Az egyes évadok is kimagasló kritikát kaptak: az első évad 99 %-os Tomatometer értékkel nyitott.
-
A SlashFilm kritikája szerint a sorozat „könnyed eleganciával nyújt tiszteletet a kanonnak, miközben újszerű rétegeket visz be, anélkül hogy erőltetettnek hatna.”
-
A Slant Magazine kritikája viszont azt emeli ki, hogy a harmadik évad „biztonságosabb” megközelítést alkalmaz, kevesebb provokatív kockázattal, mint korábban.
-
Az IndieWire kritikájában viszont megfogalmazódik, hogy bár a sorozat élvezetes, néhány epizód „zombis” motívumokat használ, és nem mindig sikerül igazán mély tartalmat nyújtani.
Ezek az értékelések jól mutatják: a sorozat erősen kedvelt és szakmailag elismert, de nem mentes kritikáktól.
Pro érvek
-
Szellemiség és optimizmus
A sorozat az eredeti Star Trek eszméit – felfedezés, remény, társadalmi igazságosság – új köntösben viszi tovább. Sok rajongó szerint most is az a Star Trek, amit hiányoltak. > „Yes, because it dares to be optimistic and hopeful … the cast has great chemistry.” -
Magas produkciós minőség
A látványvilág, díszletek, effektek, jelmezek mind kidolgozottak és impozánsak. A sorozat nem spórol a részleteken, és ez látványban is visszaköszön. -
Karakterközpontúság, érzelmi mélység
Nem csupán külsős kihívásokkal, hanem belső dilemmákkal is szembesíti hőseit. Sok epizód morális kérdéseket tár fel, nem csak sci-fi látványosságokat. -
Viselhetőség a rajongóknak és újoncoknak egyaránt
A sorozat úgy építi fel a mitológiát, hogy a régi rajongók is örömet találjanak benne, ugyanakkor az új nézők is be tudnak kapcsolódni. SlashFilm kritikája kiemeli, hogy nem erőlködik „nostalgia-apára”, mégis tiszteletben tartja a kanont. -
Formabontó és humort sem nélkülöző epizódok
Például az epizód “Four-and-a-Half Vulcans” kifejezetten komikus oldalról közelíti meg a karaktereket, és sok kritikus pozitívan értékelte humorát.
Az epizód “The Sehlat Who Ate Its Tail” pedig „action-packed, thoughtful, tense, exciting” módon működik, sok kritikus szerint az évad egyik legerősebbje.
Kontra érvek / kritikák
-
Plot-ismétlődések, klisék
Többször előfordul, hogy a cselekmény elemei ismerős forgatókönyvekhez emlékeztetnek. Az epizód “Terrarium” kritikusa például azt írja, hogy sok elem „már volt”, és a sorozat visszaidézi korábbi Trek-epizódok kliséit.
Az IndieWire kritikája is említi, hogy néhány történet nem elég innovatív, különösen amikor „zombi-motivum” kerül be. -
Hangulati ingadozás, tónusváltások
Egyes epizódok hirtelen váltanak komoly drámáról komédiára vagy vissza, ami néhány néző számára követhetetlenné válhat. Az Hegemony, Part II kritikája arra mutat rá, hogy a sorozat „gyengébb pontja” akkor mutatkozik, amikor a drámai tónus túlságosan erőteljes.
Az epizód “Shuttle to Kenfori” kritikája is arra utal, hogy a zombis fordulat „nem túl örvendetes”, és néhány narratív elem túl indokoltnak tűnik. -
Írói gyengeségek, logikai hézagok
Néhány néző és kritikus szerint az epizódok felépítése gyakran jól indul, de a második felére gyengül. Josh kritikusa azt rója fel, hogy a sorozat „rossz írásra épül”, és a sztorik sokszor szétesnek a közepén.
Az Metacritic felhasználói vélemények között is előfordulnak olyan hangok, amelyek felvetik, hogy egyes karakter-szálak mesterségesnek érződnek, mert „kényszeresen kell hogy történetük legyen”. -
Utólagos csúcsok elmaradása
A harmadik évad fináléja kapcsán több kritikus is hiányolta, hogy a magasabb szintű ígéretek nem váltak be teljesen. TrekCore kritikája szerint a finálé „gyengébb zárlat” lett, amely nem érte el az előző évad csúcspontjait.
Ugyanakkor Flickering Myth kritikája optimistább: szerintük a “New Life and New Civilizations” epizód koherenciát ad a szezon cselekményszálainak.
Összegzésként
A Star Trek: Strange New Worlds erősségeiben ragyog: emberközpontú megközelítés, magas vizuális minőség, optimizmus, és hűség az eredeti eszmékhez. Ezek teszik sokak szemében a franchise új aranykorának ígéretévé. Ugyanakkor nem ideális: ismétlődő motívumok, tónusbeli hullámzások és néha felületesebb írói döntések is árnyalják a képet.
Mégis: a csillagok között útra kelni – új világokat felfedezni, kérdéseket feltenni – mindig kockázatos. A Strange New Worlds mer, és – ha nem is minden epizód tökéletes – sokszor eléri azt, hogy ne csak nézőként, hanem gondolkodóként is visszanézzünk a képernyőre.
borítókép: youtube
